A TOS-1 önjáró rakétatüzérségi rendszer első munkája az 1970-es évek közepén kezdődött az omszki fegyvergyárban. 1988-ban a szovjet hadsereg átvette a készletet. A mai napig (2017) továbbra is az Orosz Föderáció fegyveres erőinél szolgál. A sorozatgyártás 1988-ban vagy 1989-ben kezdődött, és a mai napig tart Omszkban. A TOS-1 készlet a T-72 vagy T-90 harckocsi alvázán alapul. Egy ilyen alvázra egy 24 vagy 30 vezetéses 220 mm-es rakétavetőt szereltek fel a TOS-1 rakétacsaládhoz. Termobarikus rakéták, azaz üzemanyag-levegő robbanófejek vannak. Emiatt a TOS-1 készletet Oroszországban „nehéz lángszórónak“ nevezik. A TOS-1 fő célja saját páncélos erőinek támogatása az áttörések során, kiépített vagy hegyvidéki terepen vívott harcokban. A harcok során a TOS-1-et leggyakrabban saját harckocsik vagy – ritkábban – gépesített gyalogság fedezésére használják. A TOS-1 1988–1989-ben esett át tűzkeresztségén Afganisztánban (Operation Typhoon), ahol kiválónak bizonyult. A második csecsen háború alatt is harcban használták, és csak ezután, a 2000-es Komszomolszkoje harcok során értesült a világ az ilyen fegyverek létezéséről az orosz arzenálban. Néhány TOS-1 készlet jelenleg csak néhány ország fegyveres erőinek része, köztük Azerbajdzsán, Örményország, Irak vagy Kazahsztán, de leginkább az Orosz Föderáció.