Mikor az első háziállatunkat – különösen kutyát vagy macskát – hazavisszük, nagy fejtörést okozhat, hogyan lehet a leggyorsabban és leghatékonyabban szobatisztasára nevelni őket. Ebben szeretnénk segíteni állatorvos szakértőnkkel, dr Hábor Krisztiánnal.
Kismacskák esetében nagyon ritkán kell foglalkoznunk a szobatisztaságra szoktatással, jellemző esetben már 5 hetesen a számukra kitett alomtálcára fogják elvégezni kis és nagy dolgukat. A vizelet, illetve bélsár bekaparásának elsajátítása eltarthat egy ideig, de hamar megtanulják azt is maguktól. Ma már többféle alom típust használhatunk. Legnépszerűbbek a ''kristályos'' almok; ezek szilikagél alapúak, és tökéletesen megfelelnek cicáink WC-jébe. Kiváló folyadék- és szagmegkötő képességűek, viszont ha kimerítik kapacitásukat, cserélni kell. Az elhasznált alom eltávolítása után az alomtálcát fertőtlenítő szerrel alaposan ki kell mosni, majd kiöblíteni, ügyelve, hogy utána száraz tálcába szórjuk be az újabb adag almot.
Kaphatók még bentonit alapú alomanyagok is, ám ezek folyadék- és szagmegkötő képessége gyengébb a „kristályos” szerkezetűeknél. A kukoricacsutka darálékból gyártott alom természetközeli, finom tapintatú cicáink számára, viszont az előzőeknél sűrűbben kell cserélni.
Kölyökkutyák esetében teljesen más a helyzet. Általában 6-8 hetesen találnak új gazdára. Ha a kezdetektől kertben tartják a kiskutyát, akkor később jellemzően nehezebb a szobatisztaságot megkövetelni tőlük. Viszont ha lakásba kerülnek a kölykök, akkor nagy türelemmel és rendszerességgel el lehet érni a szobatisztaságot.
Amíg az alap oltásokat nem kapta meg a kiskutya, addig nem szabad levinni az utcára. Ebben az időszakban ajánlatos egy felcsempézett vagy linóleumos területre kutyapelenkát kitenni és megmutatni a kölyöknek. Általában ébredés és játék, illetve etetés után gyakori a vizelet- és bélsárürítés, így ha megmutatjuk neki a pelenkát, és rápiszkít, nagyon meg kell dicsérni. (Az elhasznált pelenkát természetesen mindig cseréljük tisztára!)
Ha megkapta kiskutyánk az alap oltásokat, és az állatorvos leengedi az utcára, akkor eleinte minél gyakrabban kell sétálni vinni. Ajánlatos ébredések után azonnal kivinni az utcára, és addig sétálgatni mindenfelé, ameddig nem piszkít. Érdemes megjegyezni azokat a pontokat, ahova ürít a kutyus, mert oda hajlamosabb később is a dolgát végezni, amivel megkönnyíthetjük a kiszoktatást. (Ügyeljünk arra, hogy a ''nagydolog'' végeztével mindig szedjük zacskóval fel kutyáink ürülékét, és dobjuk ki azt az arra rendszeresített szemetesbe!) Jelentősen gyorsíthatjuk a szobatisztaság tanulási folyamatát, ha minden nap ugyanabban az időben megyünk sétálni. Ha rendszertelen időközökként visszük ki őket, akkor ne várjuk el tőlük, hogy ne piszkítsanak be, mivel nem tudják, hogy mire számítsanak, hogy mikor jutnak le a ''kutyavécére''.
A kiskutyák teljes szobatisztasága négy-öt hónapos kor környékén alakulhat ki legkorábban. Tapasztalatok szerint hat-nyolc hónapos korra válnak megbízhatóan lakásbiztossá. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem fognak bepiszkítani: ha betegség lép fel, vagy túl sok ideig nem megyünk haza és nem visszük ki őket, akkor persze előfordulhatnak ''balesetek''. Idősebb korra a záróizmok és szalagok meggyengülése vezethet inkontinenciához, ami azt jelenti, hogy nem tudatosan ugyan, de újra bepiszkíthat kedvencünk. Ilyen esetekben nem szabad megdorgálni őket, mert ez részükről nem tudatos cselekedet.
Általánosságban elmondható, hogy a lakásban tartott kutyák esetében a napi háromszori séta elengedhetetlen, nem csak a dolguk elvégzése és a mozgatás miatt, hanem a szociális és mentális funkcióik fenntartása végett is. A kerti kutya is igényli az utcai sétát, bár az ő esetükben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elég neki a kert. Természetes, hogy elvégzi a dolgát, de a rendszeres séták során megtanulhatják, hogy ne ürítsenek a kertbe. Ha naponta legalább egy alkalommal jól megsétáltatják a kertben tartott kutyát, az már elég lehet neki.