Jelen játékot az M2H Games készítette. 

A holland cég eddigi termékeit eddig még nem ismertem, ez az első találkozásom egy alkotásukkal.

Természetesen nem szoktam azzal indítani, hogy utánanézek az aktuális tesztalanynak a világhálón, azt inkább utólag teszem tájékozódásképpen, esetenként a bennem megfogalmazódott gondolataim önigazolásaként is.

Ha valaki letölti ezt a programot, az láthatja, hogy nem foglal nagy területet a merevlemezen, ami gyanús előjel lehet. 

Elindítva a lemezt… akarom mondani game-et, egy igen rövid bevezető után már a főmenüben is vagyunk, miután az egyik szereplő jópofa módon leüt a bunkósbotjával. 

Itt a már szokásosnak mondható lehetőségek várnak minket: Online/Offline játék, Beállítások, Segítség, illetve Statisztika. 

Nagyon egyiket sem kell magyarázni, érdekességképpen az utolsó menüpontban a világranglista betöltése közben nekem mindig lefagyott az egész mindenség, vagy hibát jelzett a rendszer, így nem tudtam magamat összehasonlítani másokkal. 

Sztorit senki ne várjon, hiszen ez egy partijáték, azaz a kezdők számára is gyors szórakoztatás volt a cél. 

Az irányítás pofonegyszerű, alig pár gombot kell használni, amik ráadásul nincsenek egymás mellett, így nem igazán lehet megkeveredni emiatt. 

Kétféle stílusú pályát tudunk választani: Party, Arena, esetleg mindkettőt vegyesen, továbbá ugyanennyi lehetőség van a játékmódokra: Chaos és Linear, ezt szintén be lehet állítani vegyesre.

A Party-ban inkább a pénzek, drágakövek gyűjtögetése a cél, míg az Arena az egymás elleni harcra fektet hangsúlyt.

A Linear módban a pályák egymás után következnek, a Chaos pedig egy próbálkozás az újításra, ekkor néhány, akár 10mp után is ugrik a játék a következő map-re, és csak azokra nem tér vissza, amelyekben valaki már győzedelmeskedett. 

Ez így első hallásra talán izgalmasnak hangozhat, de a gyakorlatban valahogy a káosz már kevésbé nyújt örömteli perceket, sokszor elég kiábrándító tud lenni, hogy akció közben váltunk és esetleg elveszíthetjük emiatt azt a bizonyos fonalat.

A megmérettetés természetesen karakter-kijelöléssel kezdődik, amelyből összesen nyolc darab van. 

Őket – szó szerint is – lehet színesíteni, illetve választhatunk hozzá egy nekünk tetsző célszerszámot is fegyver gyanánt, amellyel ütni tudunk tereptárgyat, no és persze a többieket.

Ezzel kapcsolatosan sajnos nagyon nem erőltették meg magukat a fejlesztők, hiszen egyik eszköznek sincs semmilyen tulajdonsága, tehát csak annyi az értelme, mint a szereplők tekintetében a különböző színeknek, „nídforszpídesen” szólva kizárólag optikai tuningolásra van lehetőségünk.
Amikor készen állunk, a figuránk a hozzá tartozó, rá jellemző felkiáltással veszi tudomásul az indítást, amely jópofa módon a kontrollerből szól.

Maga a grafika egész szép, színes, de már ebből is tisztán látszik, hogy nem én vagyok a célközönség. Kissé gyerekes, sőt inkább (kis)lányos az egész, túlmegy a jó ízlés(em) határain a cukiság. 

A pályákat félig felülnézetből látjuk. 

Mivel mindegyik igen kis kiterjedésű, ezért a méretből kifolyólag könnyedén át lehetne látni az egészen, azonban az egymással történő csatározás közben sokszor így sem tudja az ember, hogy hol van, merre jár éppen. 

Helyszínből egyébként nincs túl sok, ezeket pedig mindig véletlenszerűen kell teljesíteni.

És hogy kinek tudnám ajánlani ezt? Nos, nem is tudom. Ha az egész külső-belső értékeit nézném, akkor agresszív kislányoknak, akik nem szoktak videójátékozni, de ilyen nem sok van szerintem. 

Amiből viszont rengeteg van: olyan partijáték, ami nem ilyen kurta, kevésbé keszekusza és főképpen hangulatos.
Ha televíziós tehetségkutatóban mutatták volna be részemre ezt a produktumot, akkor idézném a klasszikust: „Sajnálom, ez most nem jött át!”

Egyéb tulajdonságok